Az írás zónái a grafológiában

Írás közben a kéz függőleges és vízszintes irányban mozoghat. Ha függőleges kiterjedésük alapján vizsgáljuk a betűket, az írásvonalat három övezetre, zónára oszthatjuk: felső, középső, és alsó zónára

Az írás zónáinak értelmezésénél a térszimbolikára támaszkodunk. A középbetűk terjedelme azt mutatja, milyen az az író személy szubjektív önértékelése és térfoglaló igénye. A szárak pedig azt mutatják, hogy a vágyait mely területen akarja kielégíteni, azaz hol akar érvégnyesülni, a szellemi élet vagy a gyakorlati élet terén. A zónaarányok vizsgálata ezért a grafológiában nagyon fontos.

A felső zónába nyúló felső szárral rendelkező betűk: b, d, h, k, l, t + a nagybetűk

A középső zónában elhelyezkedő betűk: a, c, e, m, n. o, r, s, u, v, w, x, z

Az alsó zónába nyúló alsó szárú betűk: g, j, p, q, y

Egyetlen kisbetű érinti mindhárom zónát az: "f"  betű. A középső zónát az összes betű érinti.

A grafológiában az írássor tehát három részre tagozódik, és a szárkülönbség pedig a legváltoztatosabb módoulásokban jelentkezhet.

Az íráselemzésben a középső zóna a belső lelki élet képe, a felső zóna a szellemi, ideális területet, míg az alsó zóna az anyagias és testi vonatkozásokat mutatja be.

Általába véve mindenki valamelyik zónának a dominanciájával ír. Így jön létre a zónadominancia.

Az írászónák mérésének menete:

Mérésnél külön meg kell mérni a közép, felső és alsózónás részeket, hogy kitűnjön melyik a domináns.

Az alsó és felső zónában a jól elkülöníthető hurkokat ill. szárakat megmérjük (b, h, l, d; g, j, y, p)

Alsózóna mérése:

A középső zónában  azokat a betűket lehet használni mérésre, amelyek egyzónásak, de olyan kétzónás betűket is megmérhetünk, amelyeknek jól elkülönülő középzónás részük van.

Betűszem:

A mérés kivitelezésekor a felső és alsó érintőpontok közötti távolságot kell mm-ben mérni a megjelölt helyeken, de legalább soronként 5 mérési helyen, majd átlagolni.

Felsőzóna mérése:

A szárral vagy hurokkal rendelkező betűket úgy is mérhetjük, hogy a két zónát együtt mérjük meg, majd kivonjuk az átlag két zóna méretéből az átlag középzóna méretét.

mérés: mm-ben

sztenderdje: 2,5-3 mm

Felsőzóna dominancia: ha a felső zóna mérete nagyobb mint a másik kettőé, akkor a szellemi élet, a tudás fontossága, eszmei, vallási irányultság a fontos. Minél nagyobb felső szárakkal találkozunk, annál nagyobb idealista az illető. Az ilyen embert lelki nemessége, gondolkozásmódjának emelkedettsége, spirituális életfelfogása és a közönségességtől való irtózása elvonja a realitások talajától. Ábrándozó, rajongó, de lehet könnyűvérű, felületes fantaszta is. Átlagosnál erőteljesebb fantáziát, álmodozást is jelent.

Zónadominanciák a grafológiában:

Középzóna dominancia:  Akinél középzóna dominancia van, vagyis a középbetűk nagysága dominál, az ilyen ember megelégszik önmagával, és a saját lelki világában érzi magát a legotthonosabban. Sokszor igénytelen és szerény, idegen tőle a felhőkben való járás, vagy az ösztöni erőkbe való merülés. Fontos neki az én kiterjeszkedése, a mindennapok fontossága, önbizalom, megelégedettség sugárzik belőle.  Alacsonyabb nívónál viszont flegmatikus, apatikus emberrel állunk szemben.

Alsózóna dominancia: Az alsó szárak területe az ösztönélet régiója. Anyagi és testi orientációt jelent, biológiai szükségleteit ki akarja élni. Sportemberek, erős fizikumúak, minden szép nő és férfi - akinek a teste és fiziológiai funkciói becsesebbek önmaga előtt, mint szellemi képességei - domináns alsó szárakkal ír. Az alsó szárak a grafológiában az egyén szexuális életét és tudattalan világát, elfolytott ösztöneit,  anyagiasságát is mutatják.

Vannak a grafológiában ún. két zóna-dominanciás írások is:

Ha a felső és középső zóna mérete nagyobb: az író vezető szerepre vágyik, reprezentációs igényekkel, jó szellemi szervezőerővel rendelkező, nagyvonalú, önérzetes, becsvágyó személy.

Ha a középső és az alsó zóna mérete nagyobb: a központban az én, az ösztönélet, a kulináris élvezetek, esetleg a sport áll, fejlett gyakorlati érzéke miatt a realitások talajáról nem lendül el, szeret mindent kipróbálni.

Ha a két szélső (felső-alsó) zóna mérete nagyobb: feszültséget, elégedetlenséget, az adottságok és a vágyak összhangjának hiányát, fokozott ingerelhetőséget takar, s azt, hogy a középső zóna ezeket nem képes kiegyensúlyozni.