Önértékelési zavarok a grafológiában

Az önértékelési zavarokat két nagy csoportba sorolhatjuk: csökkent önértékelésre és éntúlértékelésre.

Az önértékelés nagyban befolyásolja az ember érzettudatát, önbizalmát. Hatással van arra, hogy a személy hogyan éli meg a hétköznapok valóságát, mekkorára tartja magát illetve mekkorának látja magát mások szemének tükrében.

Csökkent önértékelés a grafológiában:

A csökkent önértékelés vagy önbecsülés hiánya az írásban úgy jelenik meg, hogy a középzóna magassága a sztenderd 3 mm-nél kisebb, néhol csak 1-1.5 mm, jelezvén az összement egot. A félelem, a szorongás miatt az ember úgy érzi, mintha be lenne szorítva valahova. Ez az írásban úgy jelenik meg, hogy az én-kép betűk szűkek (a, o betűk), keskenyebbek. A félelem az önértékelés zavara sokszor dacot, akaratosságot is szülhet, ilyenkor az írásban szögesedés jelenik meg, mind a betűkben, mind a kötővonalakban.

Önértékelési zavarok az írásban:

Éntúlértékelés a grafológiában:

Az önértékelési zavar másik formája, ha az ember - és a gyermek is - túl nagyra értékeli magát, öntelt. Ennek a személyiségvonásnak is megvannak a maga írásbeli megfelelői a grafológiában.

A magát nagyra tartó ember grafológiai értelmezés szerint nagyobb, szélesebb betűkkel írja le a nevét, mint a szöveg többi részét. Ez az énkitágítás velejárója. Az ilyen ember nagyobb térfoglalási igénnyel él a világban. Az is előfordul, hogy csak szeretne nagyobb elismerést, vágyik rá, ezért az aláírás betűi magasak és szűkek lesznek.

Az én-kitágítási törekvések természetesen nemcsak a saját névre értendők. A sztenderd 3 mm-nél magasabb középzónás betűk is jellemzői az öntelt viselkedésnek. Az ilyen ember úgy érezheti, hogy vezetésre termett, így " t " betűit magasan húzza át, kezdőbetűi megnagyobbodottak, alakjuk díszesebb lehet.

Éntúlértékelések az írásban: